|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 22 találat | lapozás: 1-22 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Szent András /apostol/ 2001. október 15.Okt. 13-án Szentegyházán, a Szent András-plébániatemplomban ünnepélyes keretek között Portik-Bakai Sándor szentegyházi, valamint Tietze Jenő nagybecskereki plébánosoknak átadták a Mocsáry Lajos Alapítvány kuratóriuma által odaítélt idei díjakat. Az 1992-ben létesült alapítvány célkitűzése a határon túli magyarok szociális, egészségügyi és mentális gondjainak enyhítése, s az e téren kiváló érdemeket szerzett személyiségek díjazása. Dr. Székely András Bertalan kuratóriumi tag Tietze Jenő plébános munkásságát méltató laudációjában a kitüntetettnek a Jugoszláviai Máltai Szeretetszolgálat létrehozásában játszott úttörő szerepét ismertette. A szentegyházi Portik-Bakai Sándor plébános laudációját Simén András, az alapítvány irodavezetője olvasta fel. Az építő-plébános sokoldalú tevékenysége közül kiemelte a szentegyházi Gellért Alapítvány létrehozásában betöltött szerepét. Az általa szorgalmazott és hívei segítségével a Szelterszen megépített ház ma számos szociálisan rászorulónak nyújt menedéket. Lakner Zoltán magyar államtitkár zárszavában azt hangsúlyozta, hogy mennyire fontos manapság a közös összefogás és az összetartozás eszméjének ápolása megmaradásunk érdekében. Fellépett a szentegyházi Gyermekfilharmónia Haáz Sándor karnagy vezényelte ének- és zenekara. /Kristó Tibor: Átadták a Mocsáry-díjakat. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./2002. január 25.Temes megyében a magyarok lakta községek és falvak jártak elöl a partnerkeresésben. A példák ismertetésekor Végvár község került az élre. Az itteni közösség két irányba nyitott: egy francia és egy magyar településsel kötött együttműködési szerződést. A magyarok gyakrabban járnak át, a franciák viszont egyszerre sokan jönnek, ezért saját házat vásároltak és tartanak fenn a faluban, hogy kényelmesen megszállhassanak. Zsombolya kapcsolatot tart fenn a magyarországi Pusztamérgessel és a vajdasági Kikindával, Lugos a magyarországi Szekszárddal, Nagybodófalva Makóval, Újvár község a magyarországi Algyővel, Újszentesen a magyarországi Sándorfalvával. A legfrissebb testvértelepülési kapcsolat Temesszentandrás és a magyarországi Békésszentandrás között jött létre: Szent András névünnepén írták alá az együttműködési szerződést. /(Sipos): Baráti kézfogások. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./2004. július 3.A zágoni születésű Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes-plébánost, az Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Líceum alapítóját, a gyimesvölgyi Sziklára Épített Ház kezdeményezőjét Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. Az eddig odaítélt díjak révén a Magyarság Szellemi Múzeumát olyan személyek, együttesek, intézmények és teljesítmények alkotják és gyarapítják, mint – a post mortem kitüntetettek közül – Antall József, Teleki Pál, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Nagy László, Márai Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Szentgyörgyi Albert, Neumann János, Teller Ede, Kandó Kálmán. Az intézmények, egyesületek kategóriában van a Magyar Nemzet napilap, a Száztagú Cigányzenekar, a Herendi Porcelán Manufaktúra, az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum., a Duna Televízió. A kortárs nevek közül Böjte Csaba vagy Egerszegi Krisztina említhető. Berszán Lajost előzően Márton Áron-díjjal is kitüntették. Berszán Lajos /sz. Zágon, 1943/ szolgálati idejének többségét a szórványmagyarság körében töltötte. 1980-ban került Gyimesfelsőlokra, a Szent András-plébániára. A szomszédos nagyközség, Gyimesbükk papi teendőit is háromszéki plébános, a boldog emlékezetű lemhényi Dani Gergely látta el. Dani Gergely a diktatúrával dacolva templomépítéshez fogott. Egészségével és életével fizetett érte, de a templom áll. Berszán Lajos először a népi szokások felelevenítésére összpontosított. Elsőáldozáskor és bérmáláskor gyimesi népviseletben fogadta a gyermeksereget. 1989-ben, a diktatúra tobzódásának csúcsévében egy debreceni értelmiségi csoport elhatározta, hogy pünkösdkor Csíksomlyóra zarándokolnak. A Debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetsége tagjai 1992-ben elhatározták a Sziklára Épített Ház megvalósítását. Otthon, Debrecenben alapítványt hoztak létre. Kezdeti céljuk az volt, hogy Gyimesfelsőlokon egy lelkigyakorlatos közösségi házat építsenek. A házat a gyimesi csángó és az erdélyi, magyarországi magyar közösségek kapcsolatteremtő intézményének szánták. A későbbiekben a Sziklára Épített Ház fontos oktatási intézménnyé alakulhatott, de a munka dandárja Berszán Lajos plébános nyakába szakadt. Haranghy Sándor műépítész olyan épületformát választott, amely a táj építészeti hagyományaihoz igazodik. Az épületet 1996 novemberében, Szent Erzsébet napján avatták. Erre az időre elkészült a ház első szárnya, és a diákok beköltözhettek az internátusba. A Gyimes völgyében nagy szükség van erre az iskolára, hiszen az itt lakó fiatalok középiskolába csak a 30-50 kilométerre lévő Csíkszeredába járhattak, s ezt a rossz szociális helyzetben lévő családok csak nehezen vagy egyáltalán nem engedhették meg maguknak. Az intézményben félszáznál több moldvai csángó-magyar középiskolás van jelen. Nem egy közülük főiskolákon, egyetemeken Erdélyben és Magyarországon tanul tovább. Gyimesbükköt 1950-ben választották le Székelyföld pereméről, és csatolták át a moldvai Bákó megyéhez. Néhai Dani Gergely gyimesbükki plébános és Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes-plébános a szétszakított völgy magyar lakosságát lelkileg egybetartották. /Sylvester Lajos: Aki tudja, merre akar hajózni= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./2005. november 14.A Szent Mártonhoz kötődő népi ünnepkör elevenítették fel november 11-én, Nyárádszentmártonban a helybéli iskolások. Bernád Ilona a Szent Márton-napi néphagyományokról és hitről beszélt az egybegyűlteknek. November 12-én Fodor Imre és Andrássy Árpád a Székely Nemzeti Tanács marosszéki szervezetének alelnökei Szent Márton Európája tegnap és ma címmel, arról a püspökről beszéltek, aki Pannóniában született rómaiként és végül a mai Franciaországban talált hazát és alapított kolostort. Pál Antal Sándor történész-levéltáros A székely önkormányzat története, valamint a Marosszéki pecsétek, címerek és Marosszék az 1848–1849-es forradalomban című könyveit ismertette. November 13-án, vasárnap a nyárád- szentmártoni unitárius templomban tartottak megemlékező istentiszteletet. Itt jelenthették be, hogy az amerikai egyesült államokbeli testvéregyház újabb pénzajándékot juttatott el Nyárádszentmártonba. Ebből az óvodások és kisiskolások számára bábszínházbérletet vásároltak, az iskolásoknak pedig ösztöndíjat hoznak létre, míg a 70 év fölötti egyháztagoknak egy ideig minden héten egy kenyeret vásárolhatnak, s jutott még az árvízkárosultak támogatására is. Az unitárius parókia udvarán a kisfarsangi vigadalommal elevenítettek fel egy másik hagyományt: hajdanában a mezőgazdasági munka lejártával Szent Márton-naptól Szent Andrásig a falun élők megünnepelték a jó termést, a gazdag vásárt. /Vajda György: Szent Márton ünnepe. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./2006. július 9.Tempfli József nagyváradi megyéspüspök június 29-én pappá szentelte Mihály Balázs diakónust a szentegyházasfalvi Szent András templomban. Mihály Balázs Szentegyházasfaluban született. „Szentegyházasfalu történetében ez az első papszentelés, amely a közösség templomában történt” – tájékoztatott Portik-Bakai Sándor plébános. /Papszentelés Szentegyházasfaluban. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 9./2009. szeptember 5.Harmadik alkalommal kerül sor idén, szeptember 18–29. között a Szakrális Művészetek Hete című rendezvényre, amely a 2007-es nemzetközi Városmissziós eseménysorozatból kinőve először budapesti, majd a következő esztendőben egész Magyarországot átfogó rendezvénnyé duzzadt, hogy az idén már a határokon túlra is kiterjedhessen. A civil kezdeményezésű programsorozat – melyet a Dragonits Márta építész és Toroczkay Ilona belsőépítész által létrehozott Ars Sacra alapítvány szervez – célja a magyar egyházművészet páratlan kincseinek megismertetése a nagyközönséggel. A programsorozatban számos múzeum, egyesület, templom, művelődési ház vesz részt. Marosvásárhelyen a Keresztelő Szent János Plébániatemplom és a Marosvásárhelyi Egyházművészeti Múzeum tekinthető meg szeptember 19-20-án, Komáromban a Szent András templomban szeptember 27-én szlovák nyelven, majd magyar nyelven nyitják meg a Vexilla Regis – Királyi zászlók c. zászló-kiállítást. Kassán a Szent Gellért pasztorációs központban tartanak kulturális estet. A Délvidéki települések közül Oromhegyes vesz részt a Szakrális Művészetek ünnepében. /M. É. : Szakrális Művészetek Hete a Kárpát-medencében. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./2010. szeptember 27.Pályázatokról és a Napról. - Jankovics Marcell Nagyváradon járt [helyesen: Jankovich!]Nagyváradra látogatott Jankovics Marcell, aki a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) elnökeként az új stratégiákról beszélt szombat délelőtt, művelődéstörténészként pedig a Napról tartott előadást ugyanaznap délután. Felborzolni az eddigi rutint A frissen kinevezett elnök a Partiumi Keresztény Egyetemen tartott sajtótájékoztatót, melyen azokat a pontokat ismertette, ahol változtatásokat szeretne eszközölni. Jankovics korábban – 1998–2002 között – már volt NKA-elnök, most pedig augusztusban lépett hivatalba (az előző elnök, Harsányi László június végén kérte felmentését a megbízatás alól). Jankovics szeretné az előző vezetőség nyolc éves időszakában kialakult rutinszerű pályázati elbírálást „felborzolni”. Felidézte, hogy már a ’98-as időszak alapelve is a piramis-elv volt (vagyis minél nagyobb a piramis alja, annál magasabbra lehet építkezni), melyet most is szeretne gyakorlatba ültetni. „A kicsiket kell támogatni, mert a nagyok nem szorulnak rá”, mondta Jankovics, hangsúlyozva, hogy ez nem jelenti azt, hogy elapróznák a pénzeket. A változtatások sorában a régi-új elnök a területi aránytalanságokat említette elsőként, vagyis a pénzek eloszlását Budapest, a vidék, illetve a határon túliak között (számára mindig is fontos volt az országhatáron kívüli magyarság támogatása). „Idén Budapest 3,2 milliárd forint támogatásban részesült, míg a vidék 1,7 milliárdot kapott, a határon túliak pedig csak 110 milliót vittek” – részletezte Jankovics. Hozzátette: a legtöbb kuratórium döntő többségében budapestiekből áll, és csak kevés helyen képviselteti magát érdemben a vidék, az országhatáron kívülről pedig alig kerülnek be a kuratóriumokba. Arra is rávilágított, hogy nem elég, ha a kulturális alap, illetve a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma részéről indul meg a törekvés, fontos, hogy a pályázni vágyók is törekedjenek az együttműködésre. Fontosnak tartja még a korosztályi problémát is: a gyerekkultúra ugyanis „kapogat” támogatást, de nem eleget. Majd a rászorultak köréről beszélt, példaként említve, hogy Magyarországon három nagy könyvkiadó tarol, a kisebbek pedig sorra mennek tönkre. Az utolsó változtatásra váró pont: megszüntetni a korrupciót, a nepotizmust. Az NKA elnök kiemelte még az alkotói pályázatok fontosságát, amit Arany János Toldijával és a Psalmus Hungaricus-szal illusztrált, mindkettő pályázatra készült ugyanis. Hozzátette, nem az a cél, hogy eladhatatlan dolgokat támogassanak. Nem elég például a kiállításra pénzt adni, mert abból az alkotó csak akkor nyer, ha el is tud adni a műveiből. Nap-mese A híres rajzfilmrendező, művelődéstörténész vendéget a Posticum elnöke, Csernák Béla köszöntötte később, ismertetve a délutáni programot: a Napról szóló előadást az Ének a csodaszarvasról című animáció vetítése követte, amit kötetlen beszélgetés zárt. A nagyon érdekes, meglepő összefüggésekkel és párhuzamokkal teli egyórás előadásában Jankovics a népmesék, a görög mitológia, a perzsa források Naphoz köthető összefüggéseiről, a napistenekről alkotott képről, Toldiról, a naptárak a Nap körforgásához kötött voltáról, az időmérésről és a tündérmesék szereplőiről mesélt. Olyan összefüggéseket vonultatott fel, melyeket a több mint ötvenfős közönség nagy része ámuló tekintettel, beleegyező bólogatással, vagy éppen elismerő mosollyal fogadott. Többek között a korai vallásoknak az égitesteket istenekkel azonosító jellemzőjéről beszélt, Héraklészról és Perszeuszról mesélt, és a Napkultusz és a kereszténység találkozását is említette: december 25. nem csak a kis Jézus, de a rómaiak pogány vallásában a Nap születésének dátuma is. Erre később vissza is tért: a régi magyar naptárak az újévet ettől a dátumtól számoltak, és így az összes hó elnevezése értelmet kap. „November Szent András hava. Miért neveztek volna el egy hónapot a hó utolsó napjáról?” – tette fel kérdést Jankovics. Szerinte a mesékre jellemző hetes szám, az aranyhaj, a legyőzhetetlen jelzők a napistenekre asszociálnak, és úgy gondolja, Toldit egyenesen napisteni tulajdonságokkal ruházta fel Arany. De volt még szó a Nap másik szent számáról, a 22-ről, arról, miért nem honosodott meg magyar területeken a digitális óra és a tündérmesék jellegzetes elemeiről. Még a beszélgetés elején elmondta: ő a hetvenes években, a János Vitéz című animációja után bolondult bele a mesékbe, felesége révén pedig megismerte Berze Nagy János magyar mesekatalógusát, a magyar népmesék rendszerezését. A másfélórás animáció megtekintése után, amelynek témája a magyarok története az egészen ősi mitológiai teremtéstörténetektől kezdve Géza fejedelemig, igen összetett szimbólumrendszerrel felépítve, rövid beszélgetés következett, mely a filmről inkább az ősmagyarok történetére terelődött. Jankovics azért elmondta, valamennyire történelemlecke lett ez a film, amit főleg gyerekeknek szánt. Reméli, hogy a sok információ képileg „beég”, és magukénak fogják tekinteni. Majd a film elején látható teremtésmitológia forrásáról beszélt, melyhez szarvasmondákat válogatott össze és nagy segítségére volt Képes Géza műfordító munkássága. Freund Emese. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2011. november 27.A miniszter előtt tett állampolgársági esküt a huszáregyletKi harsogó, ki könnyektől fátyolos hangon, de mindannyian a nemzetre, összetartozásra mondtak igent. A szentegyházi Hagyományőrző Huszáregylet tagjai és családjaik, összesen 97-en, Csíkszeredában tették le a magyar állampolgársági esküt Magyarország honvédelmi minisztere, dr. Hende Csaba előtt. Majd Szentegyházán adtak hálát, hogy a „Csaba királyfi által kijelölt csillagösvényt megtalálták”. Magyar és Székely Himnusz hangjai pecsételték meg a történelmi pillanatot. Kilencvenhét huszár vált hivatalosan is a magyar nemzet tagjává. Álom-e vagy valóság, ami a szemünk előtt történik? – kérdezte a hálaadó szentmisén a Szent András plébániatemplomban Portik-Bakai Sándor plébános. Amihez jogunk van, kötelességünk védeni, óvni – mondta. A „születésnap” történelmi pillanat: „Elindult az élet szellemi örökségükben. Ne papírokat lássanak benne, hanem lelki elkötelezettséget! 1100 éve élünk, jelen vagyunk, élünk. Ha a helyes erkölcs útján járunk, Isten megajándékoz a jövendővel”. Elekes Gellért huszár megvallotta: amikor nyolc évvel ezelőtt a templomtéren elszavalta a Magyar vagyok című verset, nem álmodta, hogy magyar állampolgárként újra elmondhatja. „Viselje egészséggel Istenért és hazáért” jókívánság kíséretében nyújtotta át a huszárcsákót Mihály József huszárkapitány dr. Hende Csaba miniszternek és dr. Zsigmond Barna Pál főkonzulnak, akiket dísztagjává fogadott az állampolgársági eskü napjától a huszáregylet. Dr. Zsigmond Barna Pál, dr. Hende Csaba és Szőcs Géza is felvonult a huszárokkal „Átmegyek a Királyhágón, elveszett a huszárcsákóm” – a nóta szövegét idézte a honvédelmi miniszter. Majd rögtön hozzátette: „Megtaláltam!” A „bajtársaknak” az oltár mellett ígéretet tett, hogy igyekszik méltó lenni viseléséhez. Dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul a legnagyobb forgalmú magyar külképviseletet vezetője számára örök emlék marad e pillanat. 91 év után történelmi siker – a szülőföldön „A magyar huszár követendő és utánzandó példa, a katonák között a legelső” – mondta ünnepi beszédében a honvédelmi miniszter a Gábor Áron Művelődési Házban, hozzátéve, hatalmas tisztesség számára a hagyományőrzők tiszteletbeli tagjának lennie. Hende Csaba a huszáregylet kapitányának és helyettesének hadtörténeti jelentőségű könyvet, a huszáregylet tagjainak pedig egy-egy, Magyarország címerét ábrázoló kitűzőt ajándékozott. Széchenyi gondolatával buzdított: „Egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen”. Majd egy szívvel hangzott fel a huszárok „Föl, föl vitézek a csatára” toborzója. Szőcs Géza kulturális államtitkár elmondása szerint, ha találkozna Csaba királyfival, elmondaná neki Mohácsot, Nagymajtényt, a világháborúkat, és azt is, milyen hősiesen példásan kitartottak a székelyek a gyepük környékén. És hogy őt várják vissza. De azt is felidézné, ami ezen a napon a konzulátuson történt. Ha Gábor Áronnal találkozna, akinek nevét a művelődési hajlék viseli, neki is azt mondaná: Megérte! „Nem volt hiábavaló nagyapáink könnye! – mondta Burus Mária Ella, a település polgármestere. – Valóság az írói gondolat: „hátatok mögött félmillió székely áll”. És e fényes adventi vasárnap után „könnyebben tudjuk vinni, amit a sors ránk hagyott”. És mert üres gyomorral nehéz lóra vagy szekérre ülni – a huszárok megvendégelték a honfitársakat. Ünnepnap a közösség számára is A nagyszámú helybeli templomos közösséggel ünnepelt dr. Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere, Szőcs Géza kulturális államtitkár Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, dr. Zsigmond Barna Pál a Magyar Köztársaság Csíkszeredai főkonzulja valamint dr. Ugron Gáspár, a Rákóczi Szövetség elnöke, a szentegyházi huszárbandérium tisztje. A szentmisén közreműködött a Canticum Novum kórus, Tamás István kántor vezényletével, az ünnepi műsorban fellépett a helybeli Hüpürcsös néptáncegyüttes. Molnár Melinda Székelyhon.ro 2012. június 27.Szent András napja törvényes ünnepnapA képviselőház kedden elfogadta a törvénytervezetet, amely előírja, hogy november 30-át, Szent András napját, szabadnapnak nyilvánítsák, és ezen a napon ünnepeljék azt, hogy a román nép felvette a kereszténységet. A PDL által kezdeményezett törvénytervezetet, melyet minden parlamenti frakció támogatott, 236 igen, két nem szavazattal és 10 tartózkodással fogadta el az alsóház. „Azt mondják, hogy nagyon sok szabadnap van Romániában. Ez igaz. Az üzleti szférában dolgozók megadhatják szabadnapnak a november 30-át, vagy bármely más napot, ha ez nem lesz lehetséges a termelési és kereskedelmi tevékenységek miatt. A jogszabálytervezettel tiszteletben tartjuk azt, amit tiszteletben kell tartani” – szögezte le Petru Călian demokrata-liberális képviselő a törvénytervezet vitáján. Marian Neacşu szociáldemokrata képviselő hangsúlyozta, hogy a törvénytervezetet mindegyik parlamenti frakció támogatta. „Nem a szabadnapon van itt a hangsúly, hanem azon, hogy Szent András Románia védelmezője, és természetes, hogy úgy ünnepeljük meg, ahogy a román nép jónak érzi” – magyarázta Neacşu. A törvénytervezetet korábban a szenátus is elfogadta, az ügyben a képviselőház volt a döntő szerv. Mediafax, nyugatijelen.com. Erdély.ma 2012. augusztus 14.Nagyboldogasszony ünnepe hivatalos szabadnapAugusztus 15-e Nagyboldogasszony ünnepe hivatalos szabadnap a munkatörvénykönyv szerint. A munkaszüneti napon országszerte 11 500 rendőr gondoskodik a különböző rendezvényeken a közbiztonságról. Ezen a napon a legtöbb alkalmazottnak nem kell bemennie a munkahelyére, kivételt képeznek azok a vállalatok, amelyeknél elengedhetetlen a szolgáltatások vagy termelés folytonosságának a fenntartása. Nagyboldogasszony ünnepe egyike a törvényesen előírt 12 hivatalos ünnepnek. Amennyiben a munkaadó nem biztosít szabadnapot az alkalmazottai számára tízezer lejig terjedő büntetést kaphat. Azokon a munkaterületeken ahol nem tudják biztosítani ezt a munkaszüneti napot, az érintett alkalmazottak a következő 30 napban választhatnak egy tetszőleges szabadnapot, vagy juttatásban részesülhetnek. Augusztus 15-én hivatalosan az orvosok, jogi és közélelmezési alkalmazottak fognak dolgozni. Hivatalos munkaszüneti napok: - Január 1. és 2. - Húsvét első és második napja - Május 1. - Pünkösd első és második napja - Augusztus 15. ( Nagyboldogasszony) - November 30. ( Szent András napja) - December 1. (Románia nemzeti ünnepe) - Karácsony első és második napja (december 25 és 26) maszol.ro 2013. december 2.Újraszentelték a belülről felújított kürtösi templomotHogy otthonra találhasson a katolikus magyarság Msgr. Dirschl Johann püspöki helynök újraszentelte a belülről felújított templomot Arad – Szombaton a Szentháromság jegyében felszentelt kürtösi katolikus templomban 11 órakor kezdődött a belső munkálatok utáni újraszentelési ünnepélyes szentmise, amelyiknek a bevezetőjében ft. Zilahi András plébános köszöntötte msgr. Dirschl Johann püspöki helynököt, ft. Király Árpád marosi főesperest, a paptestvéreket, valamint a híveket. Köszönetet mondott a vikáriusnak, amiért eljött újraszentelni a kicsiny templomukat, aminek a belsejét a hívek munkájával, az adakozásukkal, a több helyről érkezett támogatással belülről sikerült felújítani. Msgr. Dirschl Johann magyarul, majd románul is tolmácsolta nm. és ft. Roos Márton főpásztor üdvözletét, amiben Isten iránti hálával kért áldást a belülről megújult templomban zajló hitéletre. Ezt követően közösen imádkoztak, majd a vikárius, ft. Király Árpád főesperes közreműködésével megszentelte a templomot, valamint a benne lévő híveket. Szentbeszédében a püspöki helynök a templomépítés isteni küldetését, parancsát méltatta, amit már az ószövetség is megemlít, amikor Dávid király úgy érezte, nem illik magának palotában laknia, miközben Isten háza az a sátor, amivel az egyiptomi vándorlásból tértek haza. Éppen ezért, hozzáfogott a templomépítéshez, de azt csak a fia, Salamon tudta végrehajtani. Amikor azonban később a zsidó nép fogságba került, tagjai mindig hazavágytak, látni a szép templomukat, ahol otthon érezték magukat. Amikor tehették, évente mindenki elment Jeruzsálembe, hogy a templomban áldozhasson. Az is meg van írva, milyen áldozatos harcot vívtak a makabeusok a templomukért. Ha nem tették volna, egyik rabbi szerint, ma másképp nézne ki a világ, mert talán elveszett volna az egy Istenbe vetett hit. A zsidók a múlt héten tartották a hanuka ünnepét, amelyen éppen a templomukért vívott harcra emlékeztek. Nem csak az ószövetségben, hanem a mi életünkben is fontos szerepet játszik a templom, ahova a hívek rendszeresen eljárnak Istennel találkozni, itt megkeresztelik őket, elsőáldozásban, illetve bérmálásban részesülnek, tehát a templom sok kegyelemnek a forrása. Ezért fontos, hogy ne csak a magunk, de Isten háza is rendben legyen. Mindezek tudatában, a felszentelésen elégedetten, örömmel voltak együtt az 1772-ben épült, ezúttal belülről felújított templomban. Itt az anyáinktól tanult imákkal forduljunk Istenhez, hiszen amint egyik dokumentumból kiderül, a pápa is azt az imát szokta mondani, amit az anyjától tanult. Szent András ünnepe lévén, a románul elmondott prédikációjában a Dobrudzsában is missziós munkát végzett szent életéről tartott, történelmi adatokkal alátámasztott, érdekes történettel színezett, magvas beszédet. A szertartás végén ft. Zilahi András miután szellemesen bemutatta a híveknek a vendégeket, a paptestvéreket, röviden ismertette a felújítási munkálatokat, a vele kapcsolatban adódott gondokat, nehézségeket. Köszönetet mondott mindazoknak, akik a felújítást pénzzel, munkával vagy imádsággal támogatták. Név szerint csak Lucian Annának, a harangozó néninek köszönte meg a templomért, a közösségért kifejtett több évtizedes munkáját. A beszédre felkért ft. Király Árpád főesperes, aki a felújítás során többször a helyszínre látogatott, örömének adott hangot, amiért a felszentelési szertartáson is jelen lehet. Ugyanakkor köszönetet mondott a plébánosnak, amiért szívén viselte a templom sorsát, főként azonban a maroknyi kürtösi híveknek, akik hitének tükre ez a kicsiny templom. Az egyháztanács nevében Piklor László kántor románul szólt a jelenlévőkhöz, akik közül név szerint köszönetet mondott a püspöki helynöknek, a főesperesnek, a kerületi papságnak a szentmise ünnepélyessé tételéért, Almás Vince kisiratosi polgármesternek és feleségének, a Nicolae Aniţei kürtösi polgármesternek, egyben az Ortodox Egyházat is képviselő, Mihai nevű személynek a részvételért. Szerinte nem véletlen, amiért a katolikus és az ortodox egyház nagyünnepén, Szent András napján ilyen sok András volt együtt ebben a templomocskában, amit 1772-ben Kászoni András építtetett. Bemutatta a maroknyi kürtösi katolikus közösséget, ami egy nagyobb család, és ebben a templomban találkozik, ahol egy kis létszámú kórus énekel, amelyikről azt mondják: kevesen vagytok, de úgy hangzik az éneketek, mintha negyvenen lennétek. Zárszavában a résztvevőket az egyházközség nevében agapére, a vendégeket ebédre hívta a közeli vendéglőbe. Valóban felemelő érzés volt a Piklor László által felkészített piciny kórus magasztos énekeit, Piklor Larissza bársonyos, aláfestő fuvolajátékát hallgatni. Reméljük, a belülről felújított kürtösi katolikus templomban a Kisiratos önállósodása óta magára maradt helybeli magyarság, Isten segítségével, egy jó pap támogatásával újra otthonra, ugyanakkor magára is talál. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2013. december 25.Karácsonyi éneklés a GyimesekbenÉlő néphagyomány a Gyimesekben a karácsonyi éneklés, a szokás persze az idők során sokat módosult, ahogy megváltozott a völgybeli csángók élete is. Egykor a főképp állattartásból élő helybéliek a karácsonyi éneklést maszkurázásnak is nevezték, mivel akkoriban még pásztoroknak öltöztek. Manapság nem húznak magukra jelmezt, de azért a szokás fennmaradt: most is köszöntik egymást a megőrzött egyházi énekek és népdalok repertoárjával. Alábbi összeállításunkban Tankó Gyula néprajzkutatót, nyugalmazott tanárt és Baliga Béla gyimesközéploki lakost kérdeztük, utóbbi ugyanis több mint húsz éve jár karácsonykor énekelni. „A hosszú, téli estéken a gyimesiek fonóba jártak, énekeltek, és a hasznos munka, a fonás mellett akadt idő a szórakozásra, játékra is. Talán egy eseményt sem vártak a fiatalok olyan nagy izgalommal, mint a karácsony esti maszkurázást, betlehemezést, megéneklést, ahogy ezt a régi szokást nevezték. Ez a hagyomány nem tévesztendő össze a nappali betlehemes játékokkal, amelyek sokban hasonlítottak a más magyar-székely betlehemes játékokhoz” ‒ emelte ki Tankó Gyula. Éneklő pásztorok egy olyan világban, ahol az állat „kincset” jelent Amint a néprajzkutatótól megtudtuk, a legfőbb különbség a betlehemezés és maszkurázás között, hogy az alakoskodók kizárólag pásztorok voltak. Volt első pásztor, második pásztor, monyator, öreg bács stb., de nem volt Mária, József, Jézus stb. Ez szerinte azért alakult ki, mert az 1960-as évekig a gyimesiek fő foglalkozása az állattenyésztés volt. Akkoriban a jobb családok évente akár száznál több juhot is eladtak. „Úgy vélték, hogy a házról házra járás, a pásztorbot, az énekek, különös táncuk, a zsuka varázserővel hathat, ide számított az imádságszerű ének, a megváltó Kisded dicsérete is. Különös erőnek számítottak ezek a dolgok egy olyan világban, ahol az állat kincsnek számított” ‒ határozta meg a hagyomány funkcióját a szakember. Felkészülés a maszkurázásra Gyimes viszont nem a csíki nagyközségek, falvak felosztását követi, nincs felszeg, alszeg, itt a patakok alkotnak egy-egy falurészt. Minden csoportnak megvolt a maga területe, körzete, ahol járhatott. Egy körzetben esetleg három csoport járt: a legkisebbek, azaz a 8-12 évesek, a nagyobbacska „kölyök legények” (12-16 éves legényecskék) és a már nagy legénynek számítók csoportja, amelyet alkothattak katonaság előtti, de katonatöltött legények, sőt néha egy-egy fiatal házasember is közéjük vegyült, az utóbbiak az egész patakot bejárták. Míg a gyermekek felkészítését egyik szülő vállalta, aki valamikor maga is tagja volt egyik-másik éneklő csoportnak, a nagyobbak forgatókönyvét az „öreg bács” dolgozta ki. „A nagyobb csoportoknál a készülődés mindig a volt csapatvezető házánál történt, és a Szent András (november 30.) és karácsony közötti időszakra esett. Begyakorolták az énekeket, a beköszöntő szövegeket, mókás beszólásokat, a zsukát (tánc), és elkészítették a kellékeket: ha nem volt egy faragott, régi pásztorbot (bunkós), akkor faragtak, és zörgőket, csengőket szereltek a botra. Elkészítették a maszkokat: egy gyolcs vagy lenből készült gyermekingre vagy zacskóra, esetleg férfi lobogós ingujjra szemet, orrot, szájat vágtak, torzonborz gyapjúszemöldököt és bajuszt varrtak, a kivágott száj felső peremére pedig lógó fuszulyka- (bab) vagy kukoricaszemeket aggattak, amelyek gyér, hiányos fogakként hatottak. Nagy, fonákjára kifordított kucsmát és földig érő, juhbőrből készült kozsokot, bundát öltöttek magukra” ‒ részletezte Tankó. Nem öltöznek pásztornak, de karácsony első napján indulnak énekelni Nem kántálásnak, hanem éneklésnek nevezik a Gyimesekben a karácsony első napi köszöntést – emelte ki portálunknak Baliga Béla. Mint mondta, a december 25-i ünnepi szentmise után szoktak spontánul összeverbuválódni csoportok, és elindulnak megénekelni falutársaikat. Nincs készülődés, nem öltöznek pásztornak, nincs csoportvezető, de arra különösképp odafigyelnek, hogy a hagyományos énekeket adják elő. „Van, amikor a családdal, van, amikor ismerősökkel, de minden évben megyünk. Én úgy 7 éves lehettem, mikor először mentem énekelni, azóta minden évben voltam. Először csak dúdoltam az énekeket, aztán pár év múlva már ismertem a szövegeket is” ‒ elevenítette fel emlékeit a jelenleg harminckét éves fiatalember. Szerinte azért tanulhatók meg könnyen ezek az énekek, mert általában három-négy szakaszosak. „Egyházi énekeket és népénekeket dalolunk el, azt, amit a szüleinktől, nagyszüleinktől tanultunk” ‒ hangsúlyozta. Még arra szoktak ügyelni, hogy ugyanazon a helyen egymás utáni években más-mást énekeljenek. Úgy harminc énekből áll a repertoár, a Csordapásztorok midőn Betlehembe mennek, vagy a Mostan kinyílt egy szép rózsavirág kezdetű egyházi dalaktól a régi stílusú népdalokig, mindent énekelnek. Karácsony estéjén nem jön álom az ember szemére Mint Baliga kifejtette, karácsony első napjának estéjén két részre oszlik a falu, egyesek mennek énekelni, mások meg otthon fogadják az éneklőket, akik azokhoz a házakhoz kopognak be, ahol ég a villany. A házigazdák kijönnek, meghallgatják az öt-hat éneket, majd beinvitálják a vendégeket, és süteménnyel, itókával kínálják őket. Az énekes csoportok, hogyha ugyanaz az útjuk, közösen mennek énekelni. Általában 7-8 személyből álló csapatok szoktak énekelni, de megtörtént, hogy közel harmincan daloltak közösen. „Ez az éjszaka nem az alvásról szól, valósággal megáll az idő, sokszor észre sem vesszük, hogy már rég elmúlt éjfél, ahogy mondani szokták, ilyenkor nem jön álom az ember szemére.” A szokás mai üzenete: a Megváltó születése örömhírének megosztása Baliga Béla azt is elmondta, hogy szüleitől, idősebbektől úgy tudja, az éneklésnek két funkciója van. Egyfelől a szent család szálláskeresését idézik fel (el is éneklik általában a „Szállást keres a szent család” kezdősorú egyházi dalt), másfelől azt az örömhírt viszik el, osztják meg másokkal, hogy megszületett a Megváltó. Szőcs Lóránt Székelyhon.ro 2015. október 1.Tizedszer verbuválnak SzentegyházánŐszi huszárnapokra hív a helyi Hagyományőrző Huszáregyesület és a Gyermekfilharmónia Szentegyházasfaluba. A tizenhárom aradi vértanú emlékére a helyi hagyományőrző huszárcsapat már húsz éve hajt zászlót. Pénteken kezdődik és hétfőn reggel ér véget a 10. Őszi Hadjárat, amelyet idén gróf Mikó Imre 210. születési évfordulójának szentelnek. Szentegyházasfaluban és környékén tizedik éve szervezik meg az Őszi Hadjáratot. A lovas szekeres verbuválás a Homoród menti falvakban az utóbbi tíz évben háromnaposra bővült. A „hadi népekkel” kipróbálhatják, milyen lehetett egykoron a huszárcsapatok mozgása, a verbuválás Kossuth idejében, és közösen emlékeznek meg az aradi vértanúkról, illetve a székely határőrökről. A 2015-ös rendezvény fővédnöke Hoppál Péter kultúráért felelős magyarországi államtitkár.. Pénteken déltől fogadják a vendégeket a huszárlaktanyánál, a Múzeum Szállóval szemben. Öt órakor a szentegyházasfalvi Szent András-plébániatemplomban misével veszi kezdetét a rendezvénysorozat. Utána koszorúzási ünnepséget tartanak a világháborús emlékműnél. Az estebéd után, a gálaest keretében a Gábor Áron Művelődési Házban hét órakor kisszobor-kiállítást nyitnak meg a tizenhárom aradi vértanú emlékére, és megtekinthető lesz az előző Őszi Hadjáratok képanyagából készült kiállítás. Majd a huszárok és a Gyermekfilharmónia közös hangversenyére kerül sor, illetve átadják a 2015-ös Székely koszorú kitüntetést. Szombaton reggel ágyú kíséretében indulnak a toborzóútra: Szentkeresztbánya, Rákospatak, Határpatak, Tanorok hely irányába. A csatajelenetet idén a Katonák dombja környékén idézik fel, majd Kápolnásfalu, Felszeg, Csárfány, Mátémezeje, Homoródloka felé haladnak. Az ebédet gulyáságyúból költik el. Majd a Kápolnási borvíz felé, Hűvösvölgyön, Pajtáskerten át érkeznek Felszegbe, illetve a szentegyházasfalvi templomtérre. A vonuláson részt vesz 120 huszár és 60 szekérnyi utazó: a szentegyházasfalvi rezesbanda, a Hüpürcsös táncosai, vitézek, vöröskeresztes lányok, ifjak, hadfik,huszárlányok, meghívott vendégek korhű ruhában. Este a közös vacsorát és az emlékérmek kiosztását huszárbál követi. Vasárnap reggel fél tíztől misén vesznek részt a hagyományőrzők a Szent András-plébániatemplomban, tizenegy órától pedig gyülekező lesz a szelterszi gyakorlótéren: főzőverseny, lovasbemutató, céllövészet, sportjátékok, gyermekfoglalkozások szórakoztatják őket, majd a színpadi műsorszámok mellett egy órától bográcsokból lakmározhatnak. Négy órától kiértékelő és hosszú énekóra szerepel a programban. Hétfőn a reggeli órákban vesznek búcsút a távolabbról érkezettektől. Molnár Melinda Székelyhon.ro 2015. december 2.Ruzitska György műveiből készült CD-felvételRuzitska György (1789–1869) Erdélyben tevékenykedő orgonaművész és zeneszerző összes orgonaművét tartalmazó kottát és CD-felvételt mutattak be Szent András napján a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Orgonán közreműködött Potyó István, a Szent Mihály-templom karnagya és Erich Türk orgona- és csembalóművész, zeneakadémiai oktató. Potyó István először négy Ruzitska-művet, illetve Beethoven Holdfény szonátájának Ruzitska által készített, orgonára írt változatát játszotta el. A népes számú jelenlévőknek elmondta: a Ruzitska-kotta és CD-bemutató a Musica Transilvanica című projekt keretében valósult meg, amelynek célja az erdélyi zene népszerűsítése, majd ismertette Ruzitska életét és munkásságát. Megtudtuk: a CD-felvételen szereplő művek egyikét-másikát azon az orgonán játszották el, amelyen Ruzitska egykor játszott. Az esemény második részében Erich Türk öt Ruzitska-művet tolmácsolt, majd Ruzitska érdemére is rávilágított. – A barokk korban rengeteg, orgonára írt művet komponáltak. A klasszicizmusban viszont sokkal kevesebbet. A barokk szerzőket, így J. S. Bachot is csak a 19. század második felében fedezhette fel újra a hangversenyszínpadok közönsége. Ruzitska érdeme abban áll, hogy klasszikus stílusú műveket komponált orgonára, és az ilyen jellegű művek hiányzanak az orgonairodalomból. Meg kell említenem azt is, hogy Ruzitska húsz évvel korábban komponált J. S. Bach barokk zeneszerzőnek emléket állító B-A-C-H fúgát, mint Robert Schumann és Liszt Ferenc – magyarázta Erich Türk. NAGY-HINTÓS DIANA Szabadság (Kolozsvár) 2016. április 18.Berszán Lajos kanonok aranymiséjePappá szentelése után napra pontosan ötven évvel szülőfalujában, Zágonban tartotta tegnap aranymiséjét Berszán Lajos kanonok. Az ünnepi szentmisén zsúfolásig megtelt a katolikus templom, sokan ki is szorultak, a templomudvarban elhelyezett padokon kaptak csak helyet. A templom kicsi, de a mennyország nagy, ott mindannyian elférünk – jegyezte meg miséje előtt a jubiláló kanonok. Nagyszámú küldöttség érkezett a Gyimesekből, egyházi és világi elöljárók vettek részt a szentmisén. Magyarország kormányának küldöttsége is jelen volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vezetésével. Az egybegyűlteket Hölgyes Pál Zsolt zágoni plébános köszöntötte elsőként. 50 év nem kevés idő, 50 év papság Isten kegyelme és ajándéka – hangoztatta. A szentmisét Berszán Lajos mutatta be, aranymiséje jelszavaként választotta: „Isten ígéretét ünneplem, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsolt 56, 5). Prédikált még Kasza Lajos brassói káplán, az ünneplő atya egykori tanítványa. Berszán Lajos, a mindenkori pap bácsi megkérte, ne róla, hanem az evangéliumról beszéljen – vallotta. Megpróbált eleget tenni a kérésnek, de szavaiból úgyis körvonalazódott Berszán Lajos személyisége. Sokak példaképe, rengeteget lehetett tanulni tőle. Másokért élt, mindenét megosztotta. A közösség volt a családja, ő pedig a közösség embere. Abban, amit tett, az erőt mindig a Jóistenbe való belekapaszkodásból merítette, ez segítette gyengeségben, minden kihívásban, minden arculcsapással szemben – összegezhetők szavai. Az Úristennek adunk hálát, hogy ötven éven keresztül bátorította, erősítette egy papnak az életét, általa a közösséget, sokaknak az életét. Az ilyen papi élet ösztönző, a fiatalokat is a tanúságtételre készteti – hangoztatta. A szentmise végén Semjén Zsolt méltatta a kanonokot. Nehéz időkben szentelték pappá, amikor Berszán atyának semmi reális esélye nem volt arra, hogy az ő küldetését véghezvigye. Az egyik oldalon ott volt a pap, másik oldalon az egész Ceauşescu-rezsim. Berszán atya önmagában nem sok, de ő és az Isten minden – parafrazálta Áviai Nagy Szent Terézt. Azért volt az Isten Berszán atyával, mert ráhagyatkozott, őt követte, és ezért az Úristen sem hagyta el – mondta Semjén. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke is szólt az egybegyűltekhez. Berszán Lajos hitét, életét, munkáját sziklára építette. Nemcsak a hit vonatkozásában, hanem fizikai értelemben is. A 90-es évek elején Gyimesfelsőlokon valóban sziklára épített iskolát, ez koronázza meg az atya életútját – mondta a tanácselnök. Kis József polgármester örömkönnyek között köszöntötte Berszán Lajost polgármesterként és az ünnepelt barátjaként is. Zárszóként Berszán Lajos mondott köszönetet a jelenlevőknek. Érdekes és megható képekben elevenítette fel gyermekkorát, pappá szentelését, a gyimesfelsőloki líceum alapítását. Hogy az iskola létezik, Istennek köszönhető. Isten angyalain keresztül küldött segítséget – mondta. Hálául a jelenlétért mindenkit kis kínálmációra hívott a templom elé. Kis József ugyanakkor közös ebédre invitálta a jelenlevőket. A szentmisén kántori szolgálatot teljesített Bálint Róbert, közreműködött a Szent András Kórus, cirányításával, az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum énekkara Antal Tibor vezényletével – mindannyian Gyimesfelsőlokról érkeztek az ünnepre. A maga során a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar Bokor Temessy Emma vezetésével énekkel köszöntötte az aranymisés Berszán Lajost. Az iskolaépítő pap Berszán Lajos 1943. január 15-én született. 1966. április 17-én Márton Áron szentelte pappá, a püspök nagy hatással volt jelleme alakulására. Csíkszentgyörgyön káplánként kezdte a szolgálatot, majd Magyarszarvaskend ( Kolozs megye), Feltorja és Teke ( Beszterce-Naszód megye) után helyezték Gyimesfelsőlokra, ahol 1982–2000 között szolgált plébánosként. Munkájának eredményeképpen 1993. május 28-án Gyimesfelsőlokon elhelyezték a mai Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum alapkövét. Az iskolában 1994. szeptember 15-én nyílt meg az első tanév. Berszán Lajos 2007-ig volt az iskola igazgatója. Az életművét jelentő intézményben ma már óvodától líceumig tanulhatnak a magyar és csángó gyerekek, az évek során több ezer diák tanult az iskola padjaiban, kapott szellemi és lelki útravalót az életre. Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. május 6.Fiatal történészek tanácskoztak NagyváradonKétnyelvű előadásokkal kezdték lebontani a magyar és román történetírás közti falat. Hagyományteremtő szándékkal szervezték meg Nagyváradon 2016. április 28-29. között az I. Erdélyi Történelemtudományi Doktorandusz Konferenciát. Az ülésszak témája: Új kihívások és válaszok az erdélyi történelemkutatásban volt. A rendezvényt a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetségének Bihar Megyei Szervezete a Nagyváradi Egyetem Történelem tanszékével közösen szervezte. Párbeszéd kialakítása a cél A magyar és román nyelvű konferenciát a Nagyváradi Egyetem Egyetemi Könyvtárának konferenciatermében nyitották meg. A meghívottakat Tőtős Áron, történész, doktorandusz (ELTE), a rendezvény ötletgazdája és főszervezője köszöntötte. Megnyitó beszédében elmondta “híd kívánunk lenni, amely összekapcsolja az Erdély történetével foglalkozó román, magyar, illetve más nyelven beszélő kutatókat. E mellett tettük le a voksunkat azzal, hogy két nyelven szerveztük meg a konferenciát. Célunk a szakmai alapon nyugvó párbeszéd és a közös munka kialakítása.” Hozzátette, hogy nem „sok olyan rendezvény létezik, amely kimondottan az Erdély történetét kutató személyeket, azon belül pedig a doktoranduszokat célozza meg, függetlenül attól, hogy ki milyen nyelvét beszél”. A Nagyváradi Egyetem Történelemtudományi Tanszékének részéről az egybegyülteket dr. Gabriel Moisa egyetemi tanár köszöntötte. A román történetírásra és Románia 1945 utáni időszakára specializálódott történész rámutatott „nem kis dolog, hogy azon koordináták mentén találkozzunk, amelyek összekötnek bennünket”, utalva azokra a történészekre, „akik lelkiismeretesen, szakmai kritériumok mentén vizsgálják a történelmet”. Beszédében kiemelte, hogy „nem járhatunk külön utakon, ha tisztességesen vizsgáljuk a történelmet”. Az általa tartott plenáris előadás témája Erdély története a román historiográfiában volt, különös tekintettel az 1945 utáni időszakra. Állítása szerint az 1945 utáni időszak Erdélyre vonatkozó történetírásának irányát többé-kevésbé a hatóságok határozták meg. A nemzeti eszmék terjesztésére, politikai célokra használták fel. A történelem a kommunista ideológia nyomása alatt íródott. A résztvevő doktorandusz és néhány még felvételi előtt álló végzős magiszteri hallgató egy-két kivételtől eltekintve erdélyi születésű vagy kötődésű, akik tanulmányaikat, kutatásaikat a Babeș-Bolyai és Eötvös Lóránd Tudományegyetemeken, a Nagyváradi Egyetemen, a Román Tudományos Akadémia George Barițiu Történettudományi Intézetében vagy az Eszterházy Károly Főiskolán végzik. A sokszínű előadások tematikájukat tekintve felölelték mind az államot és egyházat, mind az urbanizációt, térszerkezetet, építészettörténetet, népesedési folyamatokat, mint a társadalmat, eliteket vagy éppen a hadászatot. Kétnyelvű előadások és élénk vita A rendezvény folytatásaként sor került az 1. és a 2. szekció előadásaira. A tagozatokat a rendezvény meghívottja, dr. Pál Judit egyetemi tanár, történész a Babeș- Bolyai Tudományegyetem oktatója vezette. Demjén Andrea, a Román Akadémia George Bariţiu Történeti Intézet Doktori Iskola ( Kolozsvár) doktorandusza és egyben a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton múzeum munkatársa a történetírás egyik elhanyagolt területét, az erdélyi vesztegintézeteket mutatta be. Részletesebben a Gyergyószentmiklóshoz közeli, Moldva felé vezető úton elhelyezkedő pricskei intézet adatait rekonstruálta bevonva a georadaros felméréseket, a régészeti kutatásokat (2009-2013, 2015), az archeozoológiai vizsgálatokat, az írott forrásokat, grafikai megjelenítéseket. Mint kiderült, a 18. század második felében virágzó pricskei vesztegintézet fontos adatokkal szolgál a Habsburg-kori Kelet-Erdély anyagi kultúrájának megismeréséhez, valamint a kevéssé népszerű újkori régészet fontosságára is felhívja a figyelmet. Cristian Culiciu, a Nagyváradi Egyetem történész doktorandusza a sajtó hírközléseire alapozva a nagyváradi felsőoktatás 1963-1989 közötti helyzetét vázolta fel. Az 1780-1934 közt működő váradi Jogi Akadémia mellett a helyi Tanítóképzőről (1963-1974) és technikai (mérnöki, mechanikai) képzésről (1974-1989) is szó esett, felvillantva a diákok melléktevékenységeit (kulturális és sportélet, irodalmi körök, újságírás). Bartha Zoltán, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Ökumené Doktori Iskola (Református Hitoktatói Kar) hallgatója a 18. századi erdélyi nemesség felekezetváltási okait vizsgálta meg, kiemelve a rang, hivatal könnyebb megszerzése, vallási meggyőződés helyett a szerelmet indító tényezőket. Példaként a korabeli botrányhős, Macskási Krisztina esetét hozta fel, aki válóperbe kezdett első férjével, Bethlen Istvánnal, mert beleszeretett Váradi Istvánba. Bethlen halála után hozzá is ment Váradihoz, de ez a házasság se tartott sokáig. A protestáns Macskási Bécsben áttért a katolikus vallásra, így házasságát érvénytelenítették és hozzá mehetett harmadik és egyben utolsó férjéhez, Dósa Mihályhoz. Macskási Krisztina lánya, Julianna lemásolta anyja hibáit. Ladó Ágota, a BBTE Történelem, kultúra, civilizáció Doktori Iskolájának hallgatója és a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum munkatársa az 1876-os megyerendezés okán falusias jellegét leküzdő Csíkszereda két főutcájának – az egykori és mai Kossuth –, illetve az egykori Vár–, majd Apafi–, mai Petőfi utcának – a századfordulón történt átalakulását igyekezte körvonalazni 1916–ig, esettanulmányként kiemelve dr. Fejér Antal ügyvéd Vár utcai házának építését. Erdély a magyar historiográfiában A konferencia másnap a Continental Hotel konferencia termében folytatódott. A napot dr. Bárdi Nándor, az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének osztályvezető plenáris előadása nyitotta meg. Előadásának középpontjában Erdély, Románia és a romániai magyar kisebbség történetével foglalkozó 1989 utáni magyar nyelvű szakirodalom nagy témái és kutatási programjai álltak. Expozéjában elsőként Erdély helyzetét körvonalazta a magyar historiográfiában. Szerinte 1918 előtt Erdély a magyar történetírás szerves részét képezte, 1918 után pedig mind a magyar, mind a román historiográfiát erősíti. Az 1989 utáni időszak kapcsán kiemelte a forráskiadások jelentőségét, amely elsősorban az Erdélyi Múzeum Egyesület nevéhez köthető, de itt is elsősorban a középkor és a koraújkor dominál. Kitért az általa „demitizálóknak” nevezett történészek munkásságára is. Megindult vagy folytatódott a különböző problémák feltárása, úgy mint intézménytörténet, helyi közösség működése, emlékezet, örökségesítés, történeti demográfia stb. Az előadás folytatásában röviden összegezte, hogyan tematizálódik Erdély, a románok, az erdélyi magyarság; 1920 után hogyan alakult a román-magyar viszony, a romániai magyar kisebbség története. Bárdi Nándor kifejtette azon álláspontját is, miszerint a román- és magyar történetírás közötti párbeszéd kialakításáért sokat tehetne a társadalomtörténet, a magyar szakkönyvek román nyelvű megjelentetése. A plenáris előadások után a szekciók kerültek sorra. Kajtár Gyöngyvér, a kolozsvári BBTE Történelem Karának MA II. éves, doktori fokozat megszerzése előtt álló hallgatója 1600/1601 telének kolozsvári koldusválságát ismertette a hallgatósággal. A 15 éves háború, a rossz időjárás rengeteg menekültet szabadított Kolozsvárra. A város szegénygondozó politikáját ebben az időszakban már nem az egyház, hanem a százférfiak tanácsa és az egyházi vagyon adminisztrátorai (egyházfiak) irányították (koldusokról való lista készítése, ispotályok működtetése, adománygyűjtés és -osztás, temetés), emellett a reformáció is átalakította a szegénységgondozás kérdéséről való elképzeléseket. Markaly Aranka, a BBTE Történelem, kultúra, civilizáció Doktori Iskolájának hallgatója és egyben a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum , az MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoport munkatársa, doktorandusz előadásában rámutatott arra, hogy az egyes mikroközösségek termékenységtörténete egyre népszerűbb kutatási téma. Ezúttal a borsa-völgyi Kide református közösségének házas termékenységét vizsgálta meg a 20. századra fókuszálva. Az elemzéshez népszámlálási kiadványokon túl az egyházközösség anyakönyveit és családkönyveit is felhasználta. Ismertette Kide alapvető demográfiai mutatóit: a népességszám változását, a születések, a halálozások és a vándorlás alakulását, majd a családrekonstitúciós módszer alkalmazásával rámutatott a gyermekvállalás csökkenésének helyi folyamatára. Szabó Csongor, az ELTE doktorandusza a magyarság a két világháború közötti (1919–1939) romániai választásokon történt szerepléséről értekezett. Szó esett a választási rendszerekről (egyéni kerületi, „prémiumos”, korporatív választási rendszerről), választási törvényekről, kampányokról, választási visszaélésekről, eredményekről, szavazóbázisokról. Lőrinczi Dénes, a kolozsvári BBTE Történelem Karának MA II. éves, doktori fokozat megszerzése előtt álló hallgatója az impériumváltás folyamatát mutatta be-munkatársa a 17. századi csíkszéki nemességről nyújtott átfogó képet, kiindulva az 1562-es segesvári országgyűlés határozataitól, eljutva 1685-ig. Értelmezte a primor (főnép) fogalmát, családi/rokoni kapcsolatokat, hatalmaskodásokat, az erdélyi fejedelmek székely nemességgel szembeni politikáját, a kor anyagi kultúráját. Koloh Gábor 20. századra fókuszálva. Az elemzéshez népszámlálási kiadványokon túl az egyházközösség anyakönyveit és családkönyveit is felhasználta. Ismertette Kide alapvető demográfiai mutatóit: a népességszám változását, a születések, a halálozások és a vándorlás alakulását, majd a családrekonstitúciós módszer alkalmazásával rámutatott a gyermekvállalás csökkenésének helyi folyamatára. Háromszéken, kitérve a Magyar Nemzeti Tanács háromszéki tagozatára, a román katonai megszállásra, a román Kormányzótanács háromszéki működésére, a helyi elit és közigazgatási apparátus átalakítására, a város arculatának átfestésére, iskolákat és egyházakat érintő intézkedésekre, a Magyar Szövetség háromszéki szervezetének megalakulására. Balogh Zsuzsánna, az ELTE doktorandusz hallgatója Bornemissza Kata, egy 17. századi nemesasszony életét mutatta be (elsősorban leveleinek tartalmára támaszkodva), akit a történetírás háttérbe szorított testvére, a fejedelemasszony Bornemissza Anna, valamint második férje, Bánffy Dénes és fia, a későbbi gubernátor, Bánffy György alakja miatt. Bornemissza Kata kétszer házasodott, első férje Bethlen Mihály, második férje Bánffy Dénes. A politikai kérdésekben meglehetősen jól informált volt, gazdaságát hozzáértéssel irányította, sokat utazgatott birtokain, második férjéhez mindvégig hű maradt. Bélfenyéri Tamás-János, a BBTE Történelem, kultúra, civilizáció Doktori Iskolájának hallgatója I. Imre, az utolsó Árpád-házi váradi püspök (1297–1317) életútját vizsgálta meg. Útja (származás, egyetemjárás, papi pálya) a püspöki székig csak feltételezésekbe bocsátkozva rajzolható meg. Püspökként előbb III. Andrást, majd a cseh Vencelt, végül I. Károlyt támogatta. Hozzá köthető a káptalan vásárvámjogának megvédése, a belényesi aranybányák 1/3 jövedelmének a káptalannak juttatása, Várad város lakóinak terményadó csökkentése, a püspöktársak megvédelmezése (Csák Máté hatalmaskodásával szemben, fellép Máramaros vármegye erdélyi püspökséghez tartozása érdekében), tanúskodás az erdélyi káptalan és a plébánosok, szász dékánok közti 1308-as peren, a debreceni Szent András templom felszentelése és építtetése (?). Nagy Andor, az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Intézet tudományos segédmunkatársa a 17. századi brassói szász családok, különösen az elit történetének rekonstruálása érdekében a Joseph Trausch (1795–1871) brassói irodalomtörténész által összegyűjtött alkalmi szövegek gyűjteményét elemezte, amely jelenleg a brassói Fekete-templom Levéltárában (Evangelische Kirche Augsburgischen Bekenntnisses (A.B.) Kronstadt - Archiv der Honterusgemeinde) található. Az alkalmi nyomtatványokat az emberi élet különféle eseményei kapcsán készítették (peregrináció, házasság, haláleset, stb.) és maguk a kortársak (hozzátartozók, barátok) írták. Izsák Anikó-Borbála, az ELTE BTK MA-s hallgatója rámutatott arra, hogy a történetírásban a romániai katolikus egyházról folyó diskurzust eddig az egyházi vagyon és a hitvallásos iskolák ellen intézett támadások uralták. Előadásában sematizmusok, naptárak, repertóriumok, egyházi lapok, jegyzőkönyvek segítségével az 1930-as évek katolikus egyházi elitjének, az egyház világi önkormányzatának, az Erdélyi Római Katolikus Státusnak (1932-től Egyházmegyei Tanács), Erdélyi Katolikus Akadémiának, Erdélyi Egyházmegyei Cenzúrahivatal, Erdélyi Tudósító vizsgálatára vállalkozott a pápai tanítások bevonásával is. Hámori Péter, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet tudományos kutatója Észak-Erdély 1940-1942 közötti gazdasági helyzetét járta körül előadásában. A visszacsatolásnál felmerülő pénzügyi, jogi, a tulajdonosi és felügyeleti köri problémákra; a részvénytárságok kérdésére, és mindenekelőtt a nyersanyag-ellátás és a termelés ügyeire tért ki oral history kutatásait felhasználva. Ladó Árpád-Gellért, a kolozsvári BBTE Történelem Karának MA II. éves, doktori fokozat megszerzése előtt álló hallgatója a XIV. századi (Anjou-kori) magyar katonai felszereléseket (sisak, páncél, kard, tőr stb.) mutatta be, különös tekintettel az e században lezajló nagy, páncélzatfejlődési folyamatra, többek között a Szent László legenda fennmaradt freskói és a Képes Krónika miniatúrái alapján. Írott forrásokat, régészeti leleteket, művészettörténeti értelmezéseket, európai tárgyi analógiákat egyaránt felhasznált kutatásában. Megállapította, hogy a XIV. századi magyar sereg legütőképesebb eleme, a nehézlovasság, felszerelésében szinkronban volt az európai fejlődési trendekkel, a könnyűlovasság pedig egyedi vonásaival tűnt ki. Folytatást is terveznek A konferencia résztvevőinek aktív érdeklődése mellett nem maradhatott el a várlátogatás sem. A várat Mihálka Nándor nagyváradi régész-történész mutatta be. Az érdeklődő közönség megtekinthette a nemrég felújított és funkciójában is megújult történelmi örökséget. A kétnapos tudományos ülésszakot Tőtős Áron főszervező és Székely Tünde, a Romániai Magyar Doktoranduszok Országos Szövetségének elnöke zárta. Előbbi, miután röviden összegezte a rendezvény tapasztalatait, ígéretet tett, hogy amennyiben szakmailag színvonalas munkák születnek az előadásokból, úgy tanulmánykötet formájában is közzéteszik. A konferenciát jövőre is meg kívánják szervezni. Utóbbi röviden ismertette a RODOSZ felépítését, célját, illetve kitért a legfontosabb rendezvényekre is, amelyek jelen konferenciával is gazdagodtak. A rendezvényt Magyarország Kormányának Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Balassi Intézet Márton Szakkollégium támogatta. Bélfenyéri Tamás Transindex.ro 2016. augusztus 16.Kezdődik a Csíksomlyói Ifjúsági TalálkozóErdélyi Krakkó címmel szervezik az idei Csíksomlyói Ifjúsági Találkozót. Augusztus 16. és 20. között, száz településről, több mint ezer fiatal vesz részt a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye idei legnagyobb ifjúsági rendezvényén. Sajátos az idei Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó, mert az Erdélyi Krakkó keresztnevet kapja. Két héttel ezelőtt Krakkóban találkozott a világ katolikus ifjúsága, kétszáz erdélyi fiatal is részt vett a rendezvényen. „Jelen volt Szentatyánk is, és törekszünk arra, hogy azt a szellemiséget, és annak hangulatát Csíksomlyóra hozzuk. A Szentatya tanításai is lényegesek számunkra, arra is fogunk figyelni", mondta Tamás Barna, Székelyudvarhelyi plébános, a Főegyházmegye ifjúsági lelkésze, a CsIT főszervezője. Szerinte az is fontos az, hogy az egyházmegye fiataljai közösségi élményben részesüljenek. „Az Erdélyben élő katolikus fiatalok tudjanak egymásról, a különböző vidékekről érkezők megismerhessék egymást, megbeszéljék az őket foglalkoztató témákat, kérdéseikre a mi egyházunk tanítása szerint világos útmutatást kapjanak. A Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón életre szóló barátságok, párkapcsolatok is születnek. Nagyon fontos az, hogy fiataljaink kikkel barátkoznak, kikkel kötnek majd házasságot. Ide hasonló értékrendű fiatalok érkeznek. Azt gondolom, hogy ez a jövőnk, egyházunk, nemzetünk jövője szempontjából is lényeges, és ezáltal hozzájárulunk ahhoz, hogy Erdélyben egy komoly, keresztény életet élő generáció nőjön fel." Az idei CsIT témáját is a krakkói találkozó ihleti. Az irgalmasság lesz a központi téma, ezt „napi célokra" bontották. Az első nap témája: Isten a Vele való kapcsolatra hív, és nem véletlenül hívta el a fiatalokat a CsIT-re. A második nap témája Isten szeretetének megtapasztalásáról szól, az Ő gyermekei vagyunk, ezt szeretnénk a fiataloknak hangsúlyozni, tájékoztatott Jére Noémi programszervező. A találkozón délelőttönként lelki-programok, korosztályonként tartott előadások, tanítások lesznek. Ezeket kiscsoportos beszélgetések követik, amelyek Jére Noémi szerint nagyon fontosak, hiszen a fiatalok ott tudnak önmagukról beszélni, és elmondhatják milyen üzenetet jelent számukra a tanítás. A találkozó meghívottjai: Eberlein Éva, a Budapesti Szent András Evangelizációs Iskola munkatársa, Gert Overmeer, holland lelkész, illetve Péter Júlia és Berci, a Székelyudvarhelyi Forrás Közösség tagjai. Délutánonként műhelyfoglalkozásokra, sportolni és szabadidős tevékenységekre várják a táborozókat. Szerdán este lesz játékest, filmest, slam poetry. Csütörtökön este a csíksomlyói kegytemplomban lesz a Szentségimádás. A találkozó visszajáró vendége, Csiszér László, pénteken este koncertezik. A találkozót az önkéntesek négynapos felkészülése előzte meg. 150 önkéntes dolgozik a táborban, akik nagyon komolyan vették a felkészülést, mondta Péter Noémi. Az Erdélyi Krakkónak is, a CSIT korábbi helyszíne, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent István Kollégiuma, és a körülötte lévő Mária-kert ad otthont. Az ünnepélyes megnyitó kedden este 20,30 órától kezdődik. Erdély.ma 2017. szeptember 4.Márton Áronnak állítottak emléket SzentegyházánElőbb a Szent András-plébániatemplomban szentmisével, majd a templomkertben plakettavatással, aztán a Gábor Áron Művelődési Házban előadással emlékeztek Isten szolgája, Márton Áron püspök életpéldájára vasárnap Szentegyházán. Hogy mennyire a mához is szólnak Erdély nagy püspökének üzenetei, az kiviláglott ama beszédeiből, melyeket a Túri Török Tibor keszthelyi művész által készített és a szentegyházi közösségnek adományozott plakett avatóján Kovács Gergely pápai káplán, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetője, Márton Áron szentté avatási ügyének posztulátora, valamint Lukács Bence Ákos, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja idézett. Hitvallás és népszeretet A nagy püspök életében a szó és a tett egységben volt. Nem csak kimondta azokat, cselekvésre buzdított. Szükséges és fontos megismerni Áron püspök életét, de annál fontosabb úgy élnünk és cselekednünk, miként a legsötétebb időkben ő: mindig azt tette, amit kötelességeként felismert. Készek vagyunk-e vállalni az áldozatokat, nem futamodni meg a munkától? Erre emlékeztessen a dombormű – kérte Kovács Gergely posztulátor. A hitből fakadó, népünkért vállalt Márton Áron-i cselekedetek különös aktualitására is felhívta a figyelmet: a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium ellehetetlenítése ellen a beszéd eredménytelen. A konzul kiemelte: Jó pásztorként, zokszó nélkül a legnehezebb utat választotta Áron püspök. Ordas világban, ordasok között hitén és hívein kívül nem volt egyebe. Nem a bűnt, a képmutatást tekintette az ember legnagyobb ellenségének. Vallotta: az idők rosszasága az emberek rosszaságából fakad. Aki ma embernek nem elég jó, az magyarnak sem jó – nyomatékosította Lukács Bence Ákos. Köszönet a főpásztorért Az avatóünnepségen Balogh Dóra a néhai Bíró János Antal atya: Szembe az árral című versét mondta el, Ferencz Imre ny. plébános: Ima végórán című gondolatait pedig Fülöp Zoltán, a Csíki Játékszín Jászai Mari-díjas művésze tolmácsolta. A továbbiakban többször elhangzott: Áron püspök sorsa összefonódott népe sorsával. Ennek szép szentegyházi jelképe, hogy a tavaly felavatott, szintén Túri Török Tibor által készített, a román betörés áldozatainak emléket állító plakettet és a vasárnap leleplezett Márton Áron-emlékjelet egyazon sziklából való kőbe ágyazták – a plébániatemplom bejáratának jobb, illetve bal oldalán helyezkednek el. A Mihály Józsefnek és Katona Csabának a művésszel ápolt barátságából eredő domborművet Molnár Tibor polgármester és Buzogány Mózes kőfaragó leplezte le. Koncsag László helyi plébános áldáskérelmében erőt esdett a helytálláshoz, a munka vállalásához és hitünk megvallásához. Végül Benedek Szilárd tárogatómuzsikája mellett helyezték el az ünneplők az emlékezés koszorúit. A művelődési házban Nagy Zoltán székelyudvarhelyi mérnök, vallástanár, A Hegy című Márton Áron-dokumentum-összeállítás alkotója olyan részeket mutatott be, amelyek a püspök szülőföld-szeretetére, kereszthordozásának erőforrásaira fókuszáltak. A vallomások, Márton püspök hangja meghatotta a részvevőket, majd derűs pillanatokat szereztek azok a megnyilatkozások, amelyek legendás humoráról vallottak. A megemlékezés szeretetvendégséggel és beszélgetéssel ért véget. Molnár Melinda / Székelyhon.ro 2017. október 9.Sokakat hívott táncba, hadba a huszárok toborzójaVitézek, vöröskeresztesek, huszárlányok, táncosok, hadfik; hetvenegy szekérnyi utazó, százhúsz lovas huszár – az esős napok ellenére vidám, színpompás volt a tizenkettedik őszi hadjárat. Idén az aradi vértanúk és a székely határőrök mellett a százötven éve történt kiegyezésről is megemlékeztek. Egyre nagyobb érdeklődés övezi a Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület és a gyermekfilharmónia közös rendezvényét. A szépszámú fiatal részvétele jelzés: felveszik a harcot a feledés ellen. Pénteken a Szent András-plébániatemplomban tartott szentmise után a Templom téri megemlékezésen Molnár Tibor, Szentegyháza polgármestere az aradi vértanú honvédtisztek haza- és családszeretetéről, lelkületéről szólt. Az 1848–49-es történelmi események eszményeinek megismerése a magyarságtudatot erősíti. Vallja, a történelem most is íródik, gyermekeinknek, unokáinknak jegyezzük. Farkas Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja a szabadságszeretet, a helytállás erényét emelte ki. Az őszi hadjárat által közelebb kerülünk ennek igazságához, és a felcsendülő huszártoborzó Kossuth-nóta mindenkor felhívás: ha még egyszer azt üzeni… Az 1867 elején született megállapodások, az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság között fennállt politikai, jogi és gazdasági kapcsolatok rendezése, azaz a kiegyezés évfordulójának évében „a haza bölcsére”, Deák Ferencre emlékeztek az őszi hadjárat résztvevői. Mottójául híres mondását választották: „Kockáztathatunk mindent a Hazáért, de a Hazát kockáztatni semmiért nem szabad.” A százötven évvel ezelőtt történtek mának szóló üzenete: mindenkori helyzetünkben mindig a legbölcsebb döntést hozzuk meg. A történelmi visszapillantás után Benedek Szilárd kísérte tárogatón a huszárcsapatnak a tizenhárom aradi vértanúról szóló éneklését. A nap másik fénypontja a Szent László-emlékév alkalmából a Gábor Áron Művelődési Házban megnyitott kiállítás, valamint a helyi huszárok és a Fili közös hangversenye volt. Szombaton a vonuló és érdeklődő sokaság előbb Szentkeresztbányán, majd Kápolnásfaluban pillanthatott bele, milyen lehetett a huszárcsapatok mozgása, a verbuválás Kossuth idejében. A lelkesítő toborzóbeszéd sokakat hívott előbb táncba, majd hadba. A tervezett útvonalba kissé „beleszólt” az eső, de a haditerv megvalósulását, a szekeres-lovas, zenés, nótázós, színpompás vonulást, a bajtársias együttlétet, a bográcsozást, a „hosszan tartó énekórákat” nem tudta elmosni. Az esti huszárbálon kiértékelték a napot, emléklapot és az aradi vértanúkat ábrázoló emlékérmet kaptak a részvevők – tudtuk meg Mihály József kapitánytól. Vasárnap a kicsi misét követően a művelődési házban egész napos program zajlott, a főzőversenyt a sportpályán tartották meg. Hétfőn vesznek búcsút a távolabbról érkezettektől. Molnár Melinda / Székelyhon.ro 2017. október 14.Havazás előtt BorospatakánAz idén a szokásosnál egy héttel korábban nyitotta meg kapuit a művésztelep Borospatakán. Így a csíkszeredai Szász házaspár, István és Marika működtette népszerű skanzen alkotó vendégei még azelőtt hazautaztak, mielőtt a Gyimesekben lehullott volna az októberben szinte menetrendszerűen érkező első hó. Különleges látvány, amikor a völgy fölött a zöld meredeket befedi a fehér lepel, a festők, grafikusok, szobrászok, fotósok, díszítőművészek azonban nem hiányolták, a ragyogó ősz annyi egyéb ihlető élményt kínált, hogy azok közül is nehéz volt választani. Egy hét, tíz nap hamar eltelik, ezt a szobrászművészek tapasztalják meg a leginkább, mennyiségileg nem lehet akkora teljesítményt nyújtani, mint amennyit szeretnének. De aki nyomon követhette őket, láthatta, mindent megtettek, hogy az alkotói termés minél gazdagabb és a lehető legjobb legyen. Nem is lehetett hibát találni benne. Az október 3-i zárókiállításon a két méltatónak, Banner Zoltán művészettörténésznek és Nagy Miklós Kund művészeti írónak igazán bőven volt mit kiemelnie. Harminc művész állított ki legalább két munkát, a tábor két művészeti irányítója, a kiállítást megrendező Gaál András és Márton Árpád ismét remekelt, amikor a képeket, szobrokat, textíliákat, tűzzománcokat, fotókat elhelyezte, hiszen ha közös volt is az ihletforrás, minden résztvevő más-más stílusban dolgozó, öntörvényű, erős művészegyéniség, nem egyszerű a műveiket úgy összehangolni, hogy azok ne egymást zavarva, hanem kisugárzásukat megőrizve fokozzák az összhatást, erősítsék a műegyüttes üzenetét. A művésztelepnek megvan a törzsgárdája, ők nagyon ritkán hiányoznak a névsorból, de a házigazdák nem feledkeznek meg a fiatalításról sem. Az idősebb mesterek mellett most is dolgozott Borospatakán néhány újabb fiatal, az egyensúly ilyen tekintetben se billent meg. De az életkornak mintha nem is lenne jelentősége, olyan lendülettel kapcsolódnak be a munkába a korosabbak is. A közösségi szellem kihangsúlyozottan van jelen a művésztelepen. A köztudott gyimesi tenni akarás az alkotótáborra is jellemző, a teremtés szelleme élénken érzékelhető a művésztelepen, és kilenc év teltével nyugodtan elmondható, hogy a skanzenben összpontosult szellemi, művészeti pezsgés jótékonyan terjed át az egész tájegységre. A stílustörekvések, műfajok, témák sokaságából az idén talán a szakralitás került ki győztesen. A telepen épült kis kápolna mind szebb lesz általa. Bráda Tibor, Egri István pompás üvegfestményei, Kádár Tibor nagyszerű Stáció sorozata a kortárs művészet kis gyöngyszemévé alakítja a templomot. Szent István, Szent László, Szent András portréja, egyéb szakrális fogantatású alkotások mellett nyilván számos más jellegű munka hívta fel magára a figyelmet. A népélet, a vidék szépsége, megannyi helyi sajátosság ihlette a táborlakókat. Kitartás és erőpróba tekintetében a szobrász Ferencz Ernő vitte el a pálmát, egy hét alatt elkészült faragott fakompozíciója valóban csúcsteljesítmény. Szepessy Béla míves óriásmetszete, a Tükör által homályosan ugyancsak kiérdemelte az egyöntetű elismerést. Ezt hozta magával a nyíregyházi grafikus, a táborban ilyen grafikai megoldásokra egyelőre nincs lehetőség, a művész érdemei ettől nem csökkennek. Keményen, teljes odaadással, a legjobb színvonalukra hangolódva dolgoztak a művésztelep marosvásárhelyi vendégei, Bandi Kati, Csíky Szabó Ágnes, Hunyadi László és Bálint Zsigmond is. Mindannyian nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy erre az idei tárlatra is sokáig emlékezzen a közönség. Az elmélyült összbenyomást hatványozottan tetézte a záróeseményen a gyimesi férfikórus műsora. Rendkívüli élményt nyújtott. Egyben azt is előrevetítette, hogy máris lehet gondolkozni, mi lesz jövőre a tizedik, jubileumi táborozáson. Biztosak lehetünk, hogy Szászék, akik mindenre figyelve éltetik ezt az értékteremtő, fontos „intézményt”, idejében és teljes képességükkel felkészülnek rá. Nagy Miklós Kund / Népújság (Marosvásárhely) 2017. november 18.Kultúrmisszió (A Pro Musica felvidéki turnéja)A tavaly Délvidéken indított Kárpát-medencei kultúrmisszió folytatásaként november elején a Felvidékre látogatott a sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus. Kassa, Pered, Csata, Léva, Komárom, na meg a vidék lelki-szellemi központja, Esztergom voltak a hat koncertre és sok-sok találkozásra alkalmat adó turné állomásai – számolt be lapunknak Bancea Gábor elnök és Kelemen Alpár titkár. A Sipos Zoltán által vezetett együttes ugyanis felismerte azt a lehetőséget, ami – az európai fesztiválokon túl – a Kárpát-medence magyar vidékeinek, az ott élő közösségeknek a felkeresésében rejlik. Ami lelki és szellemi feltöltődést jelent mind a meglátogatott és minőségi kórusmuzsikával megajándékozott közösségeknek, mind a kórusnak. A kultúrmisszió tehát oda-vissza működik – fogalmazták meg a kórus képviselői, akik már most tervezik, sőt, szervezik a jövő évben esedékes kárpátaljai turnét. A kórus egyébként a Kodály Zoltán és Orbán György műveiből – a Kodály-év és a Magyarországon élő, marosvásárhelyi származású Orbán György születésének hetvenedik évfordulója kapcsán – összeállított műsorát vitte, s ennek nem is lehetett jobb fogadó közege, mint a felvidéki kis magyar közösségek. A turné szervezése azonban – amit Kelemen Alpár vállalt magára – így sokkal nehezebb, hiszen nem szervezőirodák, ügynökségek állnak mögötte, mint a fesztiválok esetében, hanem meg kellett találni azokat az elkötelezett embereket, akik a kis közösségek tevékeny szervezői, az identitás megőrzése érdekében cselekszenek. A Pro Musica felvidéki turnéjának főszervezője így a csatai Okos Csaba lett, aki a Sólyom Gyermekei Közösségi Társulás révén, együttműködve a peredi, lévai, kassai és komáromi hasonló szervezőkkel, egyesületekkel nem csupán a fellépési lehetőségeket, hanem a vidékkel, a közösségekkel való találkozásokat és a tartalmas szórakozás körülményeit is megteremtette. A kórus tagjai így ismerhették meg – Balassa Zoltán helytörténész, újságíró segítségével – Kassa legfontosabb magyar vonatkozású emlékhelyeit, így látogathatták meg Lévát, Komáromot, így kerülhetett sor a peredi közös éneklésre, ahol a Kárpát-medence magyar népdalait egy pohár bor mellett énekelve alakult ki a lelki közösség a helyi férfi- és női kar, valamint a sepsiszentgyörgyi együttes tagjai között. És a kórus így adhatta elő műsorát az esztergomi bazilikában, a kassai Márai-házban, a komáromi Szent András-templomban és a csatai modern templomban (ahol a legjobb volt az akusztika), a lévai Reviczky Társulás magyar házában, valamint a peredi kultúrotthonban. Ferencz Csaba / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. november 30.Szent András apostol, Románia védőszentjeNovember 30., Szent András napja 2012 óta hivatalos, munkaszüneti nappal járó ünnep. De ki volt Szent András, és mi köze Romániához? Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is. A Márk-evangélium szerint Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján. András jelen van, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az Olajfák hegyén, és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban. Az újszövetségi apokrif iratok sok részletet közölnek az apostol életéből, de ezek történeti hitelessége nagyon kérdéses. Az apostolok szétválása után András Kisázsia tartományban a Fekete-tengertől délre fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. Biztosnak látszik a hagyománynak az az adata, hogy 60-ban az achaiai Petra (Patra) városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát. (A közlekedésben is ismeretes.) Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza. Ünnepét a naptárak november 30-ra teszik. Rómában a 6. század óta ünneplik. *** A Román Ortodox Egyház Szent Szinódusa 1995-ben döntött úgy, hogy Szent András napja pirosbetűs ünnepként kerüljön az egyházi naptárba, 1997-ben pedig Románia védőszentjévé nyilvánította és nemzeti egyházi ünneppé tette. Mindezt annak kapcsán, hogy a hagyomány szerint „a románok szellemi atyja” a hagyomány szerint a mai Dodrudzsa (Konstanca megye) területén élt és hirdette a kreszténységet egy ideig. Nyugati Jelen (Arad) lapozás: 1-22
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
